Ahogy
megláttam az „ajándékot” örömömben, és meglepettségemben gondolkodás nélkül,
hatalmas mosollyal az arcomon Micky nyakába ugrottam, és egy hatalmas puszit
adtam az arcára, aztán az ajtóhoz szaladtam.
-
Appa!! – kiáltottam, és a nyakába ugrottam.
-
Boldog születésnapot, Kicsim!
Még a könnyem
is kicsordult a boldogságtól. Nem számítottam rá, hogy eljön. Még egy hatalmas
virágcsokrot is hozott, ahogy szokta. Miután lenyugodtam, bemutattam
mindenkinek.
-
Ajushi! – lépett oda hozzánk JJ. – Remélem, jól
utazott!
-
JaeJoong-shi! Nahát, hogy megnőttél! –
megborzolta a fejét, majd átölelte JJ-t. – Köszönöm, hogy mindent megszerveztetek
mára!
-
Örülök, hogy el tudott jönni! Min Ha-nak már
nagyon hiányzott!
Mindenkinek
bemutattam, aztán ő is elvegyült a tömegben. Megismert néhány leendő partnert,
beszállítót, munkatársat, és a srácokat a csapatból.
Egy óra körül
a többség elindult hazafelé, hisz még várt rájuk egy munkanap. Mindenkinek
megköszöntem, hogy eljött, és biztonságos utat kívántunk nekik. Már csak a
csapatunk maradt. Nagyon jól összebarátkoztak apámmal.
-
Appa! Meddig maradsz itt?
-
Három napot! Körbe nézek a városban, de vasárnap
estére vissza kell érnem, mert hétfőn tárgyalnom kell néhány ügyféllel.
-
Akkor reggel megmutatom a helyet, amit találtunk
Lexával!
-
Már alig várom! – nevetett.
Mikor vége
lett a bulinak, segítettünk elpakolni a lányoknak. Mindent gyönyörű tisztára
varázsoltunk. Megköszöntem nekik, hogy megszervezték a bulit, és JJ-nek és
Mickynek külön, hogy apámat is elhívták.
JJ
felajánlotta, hogy elvisz minket haza. Elbúcsúztunk a többiektől, és a hatalmas
csokrokkal a kezemben elindultam a kocsi felé. JJ hazavitt minket, majd ő is
hazament.
Appával felmentünk
az épület tetejére, ahol egy kellemes kiskert, hintaágy, és grillező hely volt
kiépítve a lakók számára. Épp senki nem volt fent, így leültünk a hintaágyra,
és beszélgettünk. Kiértékeltük a bulit, és megdicsért, hogy milyen kedves
barátokra találtam. JJ-ről áradozott, hogy milyen fless férfi lett belőle, és a
csapat többi tagját is dicsérte.
-
Milyen kapcsolatban vagy ezzel a YooChun
gyerekkel? – kérdezte viccesen.
-
Miért?
-
Csak úgy kérdem!
-
Nehéz megmondani. Néha én sem tudom, mit gondol.
Néha elég bunkón viselkedik, néha meg nagyon rendes.
-
Nekem így elsőre elég szimpatikus. Kijött elém a
reptérre, és a kocsiban folyton rólad áradozott. Szerintem totál beléd van
esve! – nevetett. - Nagyon te sem utálhatod! Ha gyűlölnéd, nem ugrottál volna úgy a nyakába.
Nem szóltam semmit.
-
Most már épp itt lenne az ideje, hogy újra
megpróbálkozz egy kapcsolattal!
-
Még nem készültem fel rá. És hogy pont Ő? Az ki
van zárva! Utál engem. Neked is csak jópofizik.
-
Hiszed te!
-
Gyorsan ejtsük a témát, és inkább menjünk
aludni! Tusolj le, addig előkészítem neked a kanapét!
-
Igenis! Kisasszony!
Mindketten
megmosakodtunk, aztán lefeküdtünk aludni.
Reggel
elvittem az irodába. Nagyon tetszett neki az épület. Belenézett a papírokba, és
Lexa szerződését véglegesítette, amit Lexa azzal hálált meg, hogy elhívott
minket ebédelni. Sokáig kint maradtunk, hisz nem sok dolgunk volt, és így a
délutánt el is blicceltük. Lexát hazaküldtük, mi pedig elmentünk és az egész
délutánt a városban töltöttük. Rengeteget sétáltunk, fagyiztunk, és elmentünk
édesanyám síremlékéhez is. Vittünk neki a kedvenc virágjából, és egy üveg bort,
amit nagyon szeretett. Rengeteget beszélgettünk. Elég messze kerültünk a
lakástól. Szerencsére Micky épp rám csörgött, hogy nem lenne-e kedvünk elmenni hozzájuk
vacsorára. Ünnepi vacsorát készítettek, annak örömére, hogy az öccse főszerepet
kapott egy drámában. Először nem akartam elfogadni, hisz ez családi ünnep, de
ragaszkodott hozzá. Kiderítette, hogy hol vagyunk, és értünk jött autóval. Mint
kiderült, JJ-t és a többieket is meghívták. Nagyon kedvesen fogadtak minket.
Még nem találkoztam a családjával. Az öccse kiköpött úgy néz ki, mint ő.
Vettünk neki egy gratulációs ajándékot, és sok sikert kívántunk neki. A vacsora
is nagyon finom volt. Jól sikerült az este.
Apám még egy
napot maradt a városban. Mivel JJ vasárnap reggel egy rádióműsorban
vendégeskedett, így nem tudott kikísérni minket a reptérre, de Micky örömmel
elvállalta ezt a feladatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése