Egy új Micky

Sziasztok!

Rég nem jártam erre. Ezért bocsánatot is kérek! Mostanában nagyon sok a dolog.

Azért szeretném még elmesélni a hétvégén történteket, amikor apám Koreába látogatott.

Micky kivitt minket a reptérre. Korán kiértünk, még volt egy kis idő a becsekkolásig. A reptér egyik éttermében leültünk, és megreggeliztünk. Sokat beszélgettünk. Leginkább apám volt kíváncsi Micky fiatalkorára és munkájára. Mikor eljött az idő, elbúcsúztunk egymástól, és megígérte, hogy egy hónap múlva visszajön, ahogy azt eredetileg is tervezte.

Miután elment a gép, Micky felajánlotta, hogy visszavisz a városba. Sokáig szótlanul ültünk az autóban. Egyszer csak a semmiből megszólalt. Én épp bámultam kifelé az ablakon, és elmerültem a gondolataimban. Iszonyatosan megijedtem, amikor elkezdett beszélni. Ő meg attól ijedt meg, hogy én megijedtem… Haha! Vicces volt. Nevettünk is egy jót, miután mindketten túl voltunk a jól megérdemelt szívrohamon. XD

 

 (az vagyok én, hóembernek álcázva :P)

Elkezdtünk beszélgetni. Leginkább apám volt a téma. Mondta, hogy nagyon megkedvelte. Jó ember. Feljött, hogy egy korábbi fogadáson találkoztam Micky nagybátyjával, aki ismerte apámat, de az előző esti ünnepségen nem volt ott. Azt mondta, hogy a nagybátyja üzleti úton van Japánban, és pont elkerülték egymást. Szívesen találkoztam volna vele ismét. És biztos vagyok benne, hogy apám is örült volna, ha újra találkozhat régi barátjával. Visszafelé sok dologról beszélgettünk még. Elárultam neki, hogy Lexával egy nagyobb projektbe vágtuk a fejszénket.

A belvárosban voltunk már, mikor megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem vele ebédelni. Már ebédidő volt, és kezdtem éhes lenni, így elfogadtam. Egy csendes, eldugott helyre vitt, ahol egy pici étkezde volt kialakítva. Ahogy belépett, a tulaj, egy idős néni felismerte őt.

-          Áhh! YooChun-shi! – szaladt oda hozzá – Nahát! Hogy kerülsz ide?

-          Ajumma! – Micky átölelte a nénit.

Mintha évek óta nem találkoztak volna. És valóban úgy volt. Micky sokat járt oda korábban, de nagyon elfoglalt, így rég nem jutott el odáig, hogy meglátogassa az Ajummát. Miután üdvözölték egymást, Micky bemutatott minket egymásnak. Az Ajumma leültetett minket egy asztalhoz, és már hozta is a frissen elkészült kimcsit, és rengeteg más ételt.

Egész sokáig ott voltunk. Mikor indultunk, az Ajumma megjegyezte Mickynek, hogy sűrűbben is meglátogathatná.

-          Nyugodtan hozd el a barátnődet is! Nagyon aranyos lány! – nézett rám, miközben veregette Micky vállát.

Mindketten hevesen kezdtünk tiltakozni, hogy mi nem vagyunk egy pár. Persze az Ajummát ez nem hatotta meg, és továbbra is kacsintgatott ránk.

Kicsit kínos volt. Valószínűleg nem csak én, de Micky is jól elpirult. Mikor kiértünk, bocsánatot is kért. Nem gondolta, hogy az Ajumma majd félreérti. (hogy őszinte legyek, nagyon aranyos volt, amikor zavarba jött és elpirult. :D )

Ebéd után elindultunk sétálni, közben beszélgettünk. Egy teljesen új Park YooChun-t ismertem meg. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy ránk esteledett. Még megettünk egy fagyit, aztán hazakísért. Egész az épületig elkísért, majd elbúcsúzott, és hazament. Én gyorsan letusoltam, aztán bújtam is be az ágyikómba, hogy a hétfőt újult erővel kezdhessem.