Huh, de rég voltam itt. Olyan sok dolog történt már velem ez alatt a pár hét alatt, hogy kész regény lenne, mire végeznék. Minhaval sikeresen végig vittük az egész bemutatót, persze nem gondtalanul. Igaz, hogy Minha keze be lett gipszelve, de végül sikerült végig vonulnia a kifutón. Büszke voltam rá. Nagyon.
Nos.. ami Junsut illeti, lassan két hete szakítottunk, közös megegyezéssel.
Neki is sok volt a fellépés, nekem is a munka, alig hívott, és Én is Őt, volt, hogy nálam aludt, de akkor vagy Én értem haza akkor amikor már aludt, vagy Ő. Janho persze kiakadt, de végül megértette, hogy ez így nem jó nekünk.
És, hogy mi van velem? Élek, dolgozom, új kollekción dolgozunk Minhával, közben keresem a megfelelő helyet rá, lebeszélem a kellékeket, szervezem a dolgokat. Ez a munkám.
Haza érve az üres lakás fogad, és a nyomasztó hangulat. Egyedül vagyok. Hiányzik Junsu illata, és Ő maga. De így jobb nekünk. Neki, nekem.
Igen csak rövid bejegyzés lett, de majd legközelebb hosszabb bejegyzést írok.
Sziasztok! ♥☆
