Helyzetjelentés

Huh, de rég voltam itt. Olyan sok dolog történt már velem ez alatt a pár hét alatt, hogy kész regény lenne, mire végeznék. Minhaval sikeresen végig vittük az egész bemutatót, persze nem gondtalanul. Igaz, hogy Minha keze be lett gipszelve, de végül sikerült végig vonulnia a kifutón. Büszke voltam rá. Nagyon.

Nos.. ami Junsut illeti, lassan két hete szakítottunk, közös megegyezéssel.
Neki is sok volt a fellépés, nekem is a munka, alig hívott, és Én is Őt, volt, hogy nálam aludt, de akkor vagy Én értem haza akkor amikor már aludt, vagy Ő.  Janho persze kiakadt, de végül megértette, hogy ez így nem jó nekünk.
És, hogy mi van velem? Élek, dolgozom, új kollekción dolgozunk Minhával, közben keresem a megfelelő helyet rá, lebeszélem a kellékeket, szervezem a dolgokat. Ez a munkám.
Haza érve az üres lakás fogad, és a nyomasztó hangulat. Egyedül vagyok. Hiányzik Junsu illata, és Ő maga. De így jobb nekünk. Neki, nekem.
Igen csak rövid bejegyzés lett, de majd legközelebb hosszabb bejegyzést írok. 
Sziasztok!  ♥☆

Újabb problémák

Nos, ismét itt vagyok. Vegyes érzelmekkel teli, hulla fáradtan, begipszelt kézzel...

Azt hiszem, kezd kikészülni az idegrendszerem. Egyik bajt követi a másik… L Mikor lesz már vége ennek az átoksorozatnak, ami engem, és a körülöttem levőket sújtja?

A verseny előtti nap épp zártunk Lexával, mikor csörgött a telefonunk. JJ volt az. A kórházból hívott. A nővére a főpróbáról ment hazafelé, amikor autóbalesetet szenvedett. A szívem megállt egy pillanatra, amikor meghallottam. Azonnal rohantunk a kórházba. Szerencsére nem súlyos, de a másnapi bemutatón nem tudott volna felállni a kifutóra. Szegény folyamatosan bocsánatot kért, amiért pont a nagy nap előtt „hagyott cserben”…Szerinte.

Én egyáltalán nem haragudtam rá. Sőt, valahogy azt éreztem, hogy ami Janhoval és vele történt, az én hibám. Nem tudom felfogni, hogy miért kerülget engem ennyire a balszerencse. Ráadásul ezt át is ragasztom azokra, akiket kedvelek. Mindig magányos voltam, és alig voltak barátaim. Attól féltem, és még mindig félek, hogy ez a balszerencse egész életemen keresztül követni fog, és soha nem lehetnek igazán közeli barátaim, vagy akár normális párkapcsolatom. Sokszor még anyám haláláért is magamat okoltam.

Nah, de visszatérve a bemutatóra… Mivel Janho keze és állapota miatt féltem attól, hogy le kell majd cserélnem, ezért szereztem egy pótmodellt. Ez volt az én kis „titkos fegyverem”, amit említettem korábban. Szerencsére, mikor Janho ruháit csináltam a pótmodellem méreteiben, úgy belelendültem a dolgokba, hogy saját magam megvarrtam minden egyes ruhát egy plusz méretben. Akkor nem gondoltam még, hogy szükség lesz rá, hisz bíztam Janhoban. Így viszont nagyon reméltem, hogy Janhoval és a többiekkel nem történik semmi. Hála az égnek, nem is lett semmi baj, így mindenki a kifutóra állhatott.

Mikor elmondtam nekik, hogy ki a pótmodellem, mind nagyot néztek… Mivel én voltam az. Tudom, hogy azt mondtam, hogy nem akarok modellkedni, főleg, hogy a tervező, és a varrónők irányítója is én voltam, de a szívem mélyén valahogy vágytam a kifutóra. Az egyetlen, ami nem tetszett, hogy pont Micky párjaként kellett. Valahogy még mindig nem volt köztünk rózsás a kapcsolat. Még mindig bunkó volt néha, és olykor-olykor be is szólt.

A nagy napon iszonyúan ideges voltam. Remegett a lábam, és beszélni alig tudtam. Folyamatosan dadogtam, és nem bírtam öt percnél többet állni. Mindenki látta az idegességemet. Próbáltak nyugtatni, de attól csak még idegesebb lettem.

A bemutatót nagyon jól megszervezték. Először indították az összes hétköznapi öltözetet bemutató modellt, akik oldalukon számot viseltek, ami alapján pontozták az öltözékeket. Persze az nem volt feltűnő, hogy a DBSK is ott volt, hisz rajtuk kívül sok idol és kpop csapat volt még, mint például néhány SuJu, Girls Generation, BigBang, EXO tagok, szóló énekesek, és színészek. Mickyvel tízedikként léptünk ki a színfalak mögül. Éreztem, hogy alig állok a lábamon, és Mickyre támaszkodtam. Estem-keltem és kacsáztam, mint aki épp kiszállt a hullámvasútból. Micky próbált támogatni, és valahogy úgy fogott, hogy tudjon irányítani és kompenzálja a bénaságomat. Mikor végre visszaértünk a színfalak mögé, kifutottam a hátsó folyósóra, ahova a nagyközönség nem mehet. Legszívesebben sikítottam volna. A modellkedés mégsem olyan jó dolog, mint azt hittem.

Micky utánam rohant, mikor látta, hogy nem vagyok rendben. Megragadta a csuklóm, és megállított.

-        Várj már! Hova rohansz?

-        Feladom! Nekem ez nem megy!

Már a sírás szélén álltam. Mikor meglátta, hogy felgyülemlik a könny a szememben, elnézett mögém, majd körbenézett a folyósón. Még mindig fogta a csuklóm, és a mögöttem lévő üres öltöző szerű terembe húzott, majd erőből becsapta az ajtót.

-        Mégis hogy képzeled? A célegyenesben adnád fel?

Úgy megszorította a csuklóm, és a falhoz taszított, hogy beütöttem a könyököm, és olyan hangosan rám mordult, hogy megijedtem tőle. Eddig csak a bunkó, a közönyös, és a semmit nem mondó Mickyt ismertem. Nem gondoltam volna róla, hogy képes lenne bárkit bántani. Szó szerint féltem tőle. Mondjuk nem csodáltam volna, ha megüt, elvégre megérdemeltem volna. Neki ez fellépés, és én tönkre tettem már az elején.

-        Sajnálom! – kértem bocsánatot. – Sajnálom, de nem megy!

Éreztem, ahogy az idegességtől, és a félelemtől remegett a lábam. Nem bírtam a szemébe nézni, és elkezdtem sírni. 

Dilemma

Sziasztok! Ismét itt vagyok, hogy boldogítsalak titeket!

Hulla vagyok, de azért még összeszedem magam, és írok nektek! J

Szóval, ahogy már mondtam, egy elég komoly projektbe kezdtem Lexával. Ez az első önálló bemutatóm. Eddig csak apámnak segítettem, egy-két ruhát terveztem az ő bemutatóira, de ezúttal rám bízta az egész munkát. Lexa nagyon sokat segített. Ő vitte a „marketinget” én pedig igyekeztem kiötleni a terveket.

A múltkor kissé bepöccentem, hogy a fürdőruhákkal nem haladok előrébb. Lexa feldobta az ötletet, hogy mivel mindannyiunkra ráfér a lazítás, menjük el egy fürdőbe. Még azon a hétvégén elmentünk. Mindenki eljött, még JJ nővére, és Yunho modell partnere. A hétvége nagyon szuperül sikerült. Rengeteget bohóckodtunk, lazítottunk, és életemben először hivatásos masszőrök gyúrták át minden porcikámat. Isteni érzés volt. :3 Háromszor repetáztam belőle. :P

Annyira kikapcsolódtam, hogy még az ihletvonat is elgázolt, és egy este alatt összehoztam mind a 10 fürdő öltözék tervét. Mikor megmutattam a többieknek, mind csodálták. Bár, kicsit sajnáltam Heo-t. Szegénynek egy olyan cuccot dobtam össze, aminek már a tervétől is izzani kezdett az arca, úgy elpirult. Khm… hát, ez most így sikerült. Lehet, a pasik fel fogják falni, ha azt meglátják, de hogy JJ nem fogja tudni megállni, az is biztos… de hogy őszinte legyek, az Ő fürdőgatyája sem lett piskóta.

Szóval, nagyon jól sikerült a hétvége. Sajnos, a folytatás már nem tűnt olyan biztatónak. Visszamentünk dolgozni, és épp a ruhákat varrtuk, amikor Lexa hívást kapott. Sepillanat alatt fal fehérré változott az arca. Éreztem, hogy valami baj van. Mikor közölte, hogy Janho megint kórházban van, a szívroham kerülgetett. Így is annyira nehezen mentem bele a műtéte után, hogy tényleg ő legyen a modellem, most megint elbizonytalanodtam, de annál sokkal nagyobb volt az aggodalmam. Egész úton a kórház felé azon imádkoztam, hogy ne legyen komoly baja. Mire beértünk, már a gipszet rakták a kezére. A táncpróbán megszédült, és elesett. Szerencsére nem a műtött, hanem a másik kezét ütötte be, de még így is elég komolynak tűnt. Ha a jobb kezét veri be, a műtét után biztos sokkal szerencsétlenebbül járt volna. Mikor minden kész volt, megérkeztek a vérvizsgálat eredményei is. Nem hittünk a fülünknek…. Végre egy örömhír. :3 De ez TITOK!!!!! Hahaha

A múltkor nagy nehezen meggyőzött, hogy felengedjem a kifutóra, de ezek után… Nagyon nem szeretném felküldeni. És ha nem veszik le a gipszet a bemutató előtt, akkor kénytelen leszek bevetni a „titkos fegyvereim”. addig pedig az ő ruháihoz összeszedek olyan kiegészítőket, amik takarják a csuklóját. Nehezen ugyan, de Janho meggyőzött, pontosabban megfenyegetett, hogy ha nem engedem fel a kifutóra, akkor nem lesz többé a barátom. Szóval, tudjátok a választ… Varrtam kesztyűket, kendőt, bármit, ami takar és megy az öltözékéhez.

Szóval csak belementem, és továbbra is titokban tartottuk az állapotát. Nyakunkon a bemutató, úgyhogy nem engedhetem meg magamnak a kényelmet, vagy az idegeskedést.

Azóta túl vagyunk az utolsó próbákon is, és holnap lesz a nagy nap. Úgy izgulok, hogy szinte beleremeg minden porcikám. Az az egy nyugtat, hogy a többiek mind itt vannak, élvezik a dolgot, és beleadnak apait-anyait.

Minden rendben fog menni, ahogy megbeszéltük, ahogy próbáltuk…

Legalábbis ezt hittem egész egy órával ezelőttig.

Az új projekt

Lassan már három hét telt el, hogy apám visszautazott. Lexával vért izzadtunk, de mindent előkészítettünk a nagy napra. Felvettünk varrónőket, és felhasználtuk a buliban kötött ismeretségeket, hogy modelleket találjunk, ugyanis a koreai divatcégek által létrehozott társaság pályázatot hirdetett új, befutni vágyó vállalkozásoknak, ahol megmutathatják munkáikat a közönségnek, és a társaságnak. Az első forduló már megvolt, ahol továbbjutottunk. Ott egy-egy ruhatervet kellett beküldeni mind az öt kategóriában, amit meghirdettek. Több tucat pályázó cég közül csak tíz jutott be. Köztük mi is. Ez nem csak nagy megtiszteltetés, de óriási kihívás is.

Ahogy megtudtuk, hogy bejutottunk, ezerrel elkezdtünk dolgozni. Első dolgunk volt, hogy válasszunk 5-5 női és férfi modellt. A férfi modellekkel nem volt gond, mert egyik este, amikor a kis „csapatunk” együtt vacsorázott, elhintettük, hogy modelleket keresünk, és a fiúk habozás nélkül felajánlották a segítségüket. Changmin, Junsu, és Yunho szinte kikérték maguknak, hogy ők akarnak lenni a modelljeink. Micky és JJ is beleegyezett. Így egy komplett DBSK lett a modellem. Mivel páros öltözeteket kellett kreálni, felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha a lányok lennének a női modelljeim. Úgy is olyan szépek együtt, akkor lehetne egy JJ-Heo, Changmin-Janho, Junsu-Lexa kombónk. Yunho ajánlott egy lányt, akivel korábban már alakítottak egy párt egy reklám kedvéért, és a buliban is ott volt. Amikor Micky-re került a sor, hogy neki kit kéne párnak választani, zsákutcába jutottunk. Valahogy senki nem jutott eszünkbe. Hirtelen Junsu benyögte, hogy miért nem lennék én?! Gyorsan elvetettem az ötletet, mivel nem igazán vagyok modellnek való, és ráadásul én vagyok a tervező, hogy legyek egyszerre minden én? Szóval, ejtettük az ötletet, és úgy döntöttünk, hogy megkérjük JJ legfiatalabb nővérét, aki tényleg a kifutóra termett. Ő is elvállalta, így megvolt az öt női modellem is.

Az öt kategória, amit megpályáztattak, gyakorlatilag lefedi az összes létező öltözéket. A fürdőruha, a hétköznapi viselet, az estélyi ruha, esküvői öltözet és öt szabadon választott szakmának az egyenruhája volt megadva, mint teljesítendő feladat. Minden kategóriában 5 férfi és 5 női ruhát kellett megalkotni, amelyek párban vannak. Ezért kellett az öt modell párt kiválasztani.

Az estélyi, és hétköznapi öltözékek nem okoztak gondot. Rengeteg tervem volt már rájuk, hisz az a specialitásom. Esküvői ruhaötletem is volt néhány, és még a szakmai öltözéket is megoldottam, de a fürdőruha óriási gondot okozott számomra. Mindig is utáltam a tengerpartot, és a strandot, ezért nem is nagyon jártam arra. Ezúttal viszont muszáj volt elmennem, hogy egyáltalán lássak fürdőruhát, és azt, hogy milyen stílusúakat, színűeket, formájúakat használnak az emberek legszívesebben.

Lexa többször is lejött velem a tengerhez, mégsem akadt semmi ötletem. Kezdtem kétségbe esni, hogy nem lesz még öt pár tervem sem.

A múlt hét közepére kész lettem mindennel, csak a fürdőruhák maradtak. Minden modell párnak egyéni, a stílusához, egyéniségéhez, a kapcsolatukhoz illő stílust választottam. Lexáéknak a játékosság, Janhoéknak az érettség, Yunhoéknak az elegancia, JJ-nek és Heo-nak a fiatalosság, Mickyéknek pedig a tűz és a víz ellentétének a harca jellemezte az öltözéküket. A fürdőruhákkal viszont nem tudtam mit kezdjek. Iszonyatosan kifáradtam, és szinte dühös voltam magamra, hogy semmi ötletem nem akadt. Pénteken már szinte dühöngtem. Lexa kikapta a papírköteget a kezem alól.

-          Pihenned kell!

Épp a többiek is beértek a próbára, mikor meglátták, hogy Lexa a karomnál fogva ráncigál ki az asztal mögül. Azt hitték, összevesztünk.

-          Csináljatok ezzel a lánnyal valamit, mert megőrjít! Egész nap fel sem állt az asztaltól, és csak dühöng.

-          Mi ez a sok összegyűrt papír? – hajolt le Yunho, és kihajtogatott egyet az elrontott tervek közül.

-          Még sosem terveztem fürdőruhát! Két hét, és itt a bemutató!

-          Így nem tudsz dolgozni! – mondta aggódó hangon JJ.

-          Van egy ötletem! – csillant fel Lexa szeme – Janhoékkal már megbeszéltem, hogy elmegyünk a fürdőbe, ahol Junsuval voltunk a múlt hónapban. Eljöhetnél te is! Sőt, mindannyian! Jó kis hely, és csendes. Ott kipihenhetnéd magad, hogy kitisztítsd a fejed! Talán még ötletet is adhat.

-          Tényleg! Ez jó ötlet! – helyeseltek a többiek.

A végeredmény az lett, hogy rávettek a hétvégi kiruccanásra. Megbeszéltük, hogy még aznap lefoglalják a helyet, és másnap indulunk.

Események sorozata

Hello

Régen jelentkeztem és ezért bocsánatot is kérek :P

Annyi minden történt, hogy lehet kihagyok majd valamit..... Na szóval.... Azt mindenki tudja, hogy Lexa és Minha együtt dolgoznak ^^ Úgy örülök neki *.* Bár annak kevésbe, hogy történetek érdekes dolgok.... gondolok itt az erőszakoskodásra, stb...

Történtek jó dolgok is ^^ Minha szülinapja tökéletesen úgy sikerült, ahogy akartuk ;) Lexa-val befogtuk a fiúkat, ők pedig addig azt csinálták, amit mondtam, egészen addig, míg ki nem dőltek, kivéve Changmin-t ^^ Még jó h maximalista a drágám ;)

Drága barátosném és Yoochun egyre közelebb kerülnek egymáshoz és bár egyikük sem akarja bevallani, fülig egymásba estek ^^ A rengeteg ajándék mellé nagy durranásnak titokban meghívtuk Minha édesapját, ő pedig örömmel fogadta el az invitálást ;)

Az az este jól telt ^^ Jae sokat beszélgetett az édesapjával és kiderültek dolgok... még az is, hogy az én drága hugicámmal komolyan gondolja és szerelmes *.* Végre!!!!! Van Isten odafent ^.^ 

Aztán mi is faggatva lettünk, hogy hány éve találkoztunk, mióta vagyunk házasok, mikor érkezik a gyerkőc, stb.... Őt még mi sem tudjuk.... pontosabban igen, de majd később elmesélem ^^

Pár hete úgy alakult, hogy meg kellett műteni a jobb csuklómat és emiatt sem tudtam írni nektek.... szerencsére túl vagyok rajta és minden rendben ment ;) Szegény fiúk... főleg Changmin.... annyira aggódott értem, míg a műtőben voltam, hogy majdnem elájult. :P

Szerencsére nem altattak és bent sem kellett maradnom, hanem rögtön utána hazaengedtek ;) Hetekig el voltam tiltva mindentől és úgy kíméltek, mintha porcelánból lettem volna -.- Lexa és Minha csak nevetni tudtak, mikor néha beszóltam Jae-nek és a többieknek, ha túlzásba vitték......

Igen, nem szeretem, ha túlságosan korlátoznak :P Ez még nem is lenne baj, hisz Jae istenien főz.. se cipekedés, sem más, ami megterhelő lehet.... táncolni is nehezen engedtek és hiába mondtam, hogy a lábaimat és a másik kezemet tudom használni, nem érdekelte őket :'(

Szerencsére túl vagyok rajta ^^

Tegnap mégis a kórházban kötöttem ki megint..... próba közben megszédültem és úgy sikerült megtámaszkodnom, hogy a bal alkaromat az ajtófélfához támasztottam... pontosan úgy sikerült talpon maradnom és be is ütöttem.... fájt, de nem igazán akartam foglalkozni vele....

A fiúk bevittek a kórházba... Vért vettek O_O tőlem és megvizsgálták a karom... sajnálattal közlöm, hogy néhány helyen hajszáltöréseket találtak a csontomon és begipszelték -.- Ilyen az én szerencsém. Junsu azonnal fehívta Lexa-t, ő pedig elmondta Minha-nak és azonnal berohantak hozzánk.

Mire végeztünk és a gipsz is megkötött, az eredményt is megkaptuk... Nem vagyok beteg... nincs vérszegénység sem vagy vércukorszint csökkenés... Igen, jó helyen kapisgáltok ^^ Kisbabánk lesz *.* <3 Kiderült, hogy 5 hetes terhes vagyok *.*

Changmin sírni kezdett örömében és a többiek is.... Nagyon vártuk már a kicsit és most végre úton van :D Nagyon boldogok vagyunk, de ezt még a média sem tudja és megköszönnénk, ha Ti sem mondanátok el ;) 

Lassan mennem kell... itt már nagyon késő van és Changmin is kijött értem :P Utál nélkülem aludni :D 

Hamarosan jelentkezem ^^

Puszi, Janho <3

Egy új Micky

Sziasztok!

Rég nem jártam erre. Ezért bocsánatot is kérek! Mostanában nagyon sok a dolog.

Azért szeretném még elmesélni a hétvégén történteket, amikor apám Koreába látogatott.

Micky kivitt minket a reptérre. Korán kiértünk, még volt egy kis idő a becsekkolásig. A reptér egyik éttermében leültünk, és megreggeliztünk. Sokat beszélgettünk. Leginkább apám volt kíváncsi Micky fiatalkorára és munkájára. Mikor eljött az idő, elbúcsúztunk egymástól, és megígérte, hogy egy hónap múlva visszajön, ahogy azt eredetileg is tervezte.

Miután elment a gép, Micky felajánlotta, hogy visszavisz a városba. Sokáig szótlanul ültünk az autóban. Egyszer csak a semmiből megszólalt. Én épp bámultam kifelé az ablakon, és elmerültem a gondolataimban. Iszonyatosan megijedtem, amikor elkezdett beszélni. Ő meg attól ijedt meg, hogy én megijedtem… Haha! Vicces volt. Nevettünk is egy jót, miután mindketten túl voltunk a jól megérdemelt szívrohamon. XD

 

 (az vagyok én, hóembernek álcázva :P)

Elkezdtünk beszélgetni. Leginkább apám volt a téma. Mondta, hogy nagyon megkedvelte. Jó ember. Feljött, hogy egy korábbi fogadáson találkoztam Micky nagybátyjával, aki ismerte apámat, de az előző esti ünnepségen nem volt ott. Azt mondta, hogy a nagybátyja üzleti úton van Japánban, és pont elkerülték egymást. Szívesen találkoztam volna vele ismét. És biztos vagyok benne, hogy apám is örült volna, ha újra találkozhat régi barátjával. Visszafelé sok dologról beszélgettünk még. Elárultam neki, hogy Lexával egy nagyobb projektbe vágtuk a fejszénket.

A belvárosban voltunk már, mikor megkérdezte, hogy nem lenne-e kedvem vele ebédelni. Már ebédidő volt, és kezdtem éhes lenni, így elfogadtam. Egy csendes, eldugott helyre vitt, ahol egy pici étkezde volt kialakítva. Ahogy belépett, a tulaj, egy idős néni felismerte őt.

-          Áhh! YooChun-shi! – szaladt oda hozzá – Nahát! Hogy kerülsz ide?

-          Ajumma! – Micky átölelte a nénit.

Mintha évek óta nem találkoztak volna. És valóban úgy volt. Micky sokat járt oda korábban, de nagyon elfoglalt, így rég nem jutott el odáig, hogy meglátogassa az Ajummát. Miután üdvözölték egymást, Micky bemutatott minket egymásnak. Az Ajumma leültetett minket egy asztalhoz, és már hozta is a frissen elkészült kimcsit, és rengeteg más ételt.

Egész sokáig ott voltunk. Mikor indultunk, az Ajumma megjegyezte Mickynek, hogy sűrűbben is meglátogathatná.

-          Nyugodtan hozd el a barátnődet is! Nagyon aranyos lány! – nézett rám, miközben veregette Micky vállát.

Mindketten hevesen kezdtünk tiltakozni, hogy mi nem vagyunk egy pár. Persze az Ajummát ez nem hatotta meg, és továbbra is kacsintgatott ránk.

Kicsit kínos volt. Valószínűleg nem csak én, de Micky is jól elpirult. Mikor kiértünk, bocsánatot is kért. Nem gondolta, hogy az Ajumma majd félreérti. (hogy őszinte legyek, nagyon aranyos volt, amikor zavarba jött és elpirult. :D )

Ebéd után elindultunk sétálni, közben beszélgettünk. Egy teljesen új Park YooChun-t ismertem meg. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy ránk esteledett. Még megettünk egy fagyit, aztán hazakísért. Egész az épületig elkísért, majd elbúcsúzott, és hazament. Én gyorsan letusoltam, aztán bújtam is be az ágyikómba, hogy a hétfőt újult erővel kezdhessem.