Az első estém

JJ elvitt a találkozó helyszínére, ahol már majdnem mindenki ott volt. Csak Junsu nem volt még ott. Bemutatott mindenkinek. A fiúkat persze arcról, és névről ismertem. Yunhoban nagyott csalódtam. A videók alapján egy nagyképű, egoista, „én vagyok a világ közepe” típusú srácra számítottam, de nagyon közvetlen, és kedves. Changmintól azt vártam, amire számítottam. Létra kellett volna, hogy felérjek hozzá. Ő, és a felesége, Janho is nagyon kedvesek, és aranyos párt alkotnak. Mickyvel kapcsolatban is nagyjából jól következtettem. Ugyan kezet fogott, de végig alig nézett rám, ha pedig rám nézett, akkor is, mintha átnézett volna rajtam. Mintha ott sem lettem volna. Janho húga, Son Heo Bo, nálam jóval fiatalabb. Ő is nagyon kedves volt, bár mintha folyton figyelt volna. Néha, mikor JJ-vel beszélgettem, olyan szúrós tekintettel nézett rám, hogy gyorsan levontam a következtetést. Volt ott még egy lány, Lexa, aki később, Junsuval érkezett. Mindenkinek bemutatkozott, és én is nekik.

Mikor teljes volt a csapat, és mindenki megérkezett, akit meghívtak, elindultunk sétálni. Egy közeli parknál kötöttünk ki, ahol a földből, véletlenszerűen vízsugarak spricceltek fel. Én nem nagyon szeretem a vizet, így inkább kívül maradtam egy kőlépcső legfelső fokán ülve. A többiek, Micky kivételével mind bementek pancsolni. Egymást fröcskölték, és rugdosták a vizet egymásra.

-        Te miért nem mész be? – kérdezte Micky lekezelően.

-        Nem szeretem a vizet, csak a fürdőszobában, vagy a poharamban. – válaszoltam közömbösen.

-        Tsss. – megvonta a vállát.

Szerencsére nem kellett tovább beszélgetnem vele, mert megcsörrent a telefonom.

-        Appa! – vidultam fel. – Appa! De jó, hogy hívtál! Már hiányoztál!

-        Te is nekem kicsim! Mond csak! Minden rendben ment az utazáson?

-        Persze! Fárasztó volt, de kibírtam. És JJ-t is megtaláltam a reptéren. Olyan rendes volt, hogy kijött elém, és még egy szobát is foglalt nekem. Olyan jó volt látni végre.

-        Ezt jó hallani! És mi van vele? Jól van?

-        Igen! Épp vele, és a barátaival vagyok! Akarsz vele beszélni?

-        Talán majd máskor! Épp egy tárgyalásra indulok. Ne igyál 5 sojunál többet! Jó?

-        Nagylány vagyok már! Tudom, mennyit ihatok! Az se biztos, hogy elmegyünk inni! Ne aggódj! Vigyázok magamra!

-        Jól van! Legyél jó! És ne felejtsd el, hogy miért is vagy ott!

-        Persze, holnap kezdem a munkát! Most viszont menj! Le ne késs a tárgyalásról!

-        Megyek! Puszillak Kincsem!

-        Én is! Szia Appa!

Miután letettem, Mickyből ismét kitört a kultúra.

-        Apuci aggódik? – mondta flegmán.

-        Mond csak! Te mindenkivel ilyen bunkó vagy, vagy csak engem tisztelsz meg ennyire?

Félig hátrafordultam, és körbenéztem.

-        Fagyiiiii! – kiáltottam fel, amikor megláttam egy jégkrémes kocsit.

-        Felpattantam, és odarohantam.

-        Min Ha! – szólt utánam Micky.

Nem foglalkoztam vele, csak odakiáltottam a többieknek, hogy ki akar fagyizni. Persze, mind abbahagyták a pancsolást, és ők is megtámadták a fagyis kocsit. Két, három, de volt, aki négy gombócot is vett. Elnyalogattuk, és közben sétáltunk. Épp egy karaoki és italbár mellett mentünk el, amikor Junsu felvetette, hogy menjünk be. Nekem nem nagyon volt kedvemre, de nem is akartam még hazamenni. Végül csak bementem én is velük. Egy elkülönített szobában kaptunk asztalt. Körbeültük, rendeltünk italokat, és némi ételt is.

A lányok, és a csapattagok is gyorsan elkezdték énekelni a kedvenc dalukat. Janho engem is hívott, hogy énekeljek vele egy dalt.

-        Inkább nem! – tiltakoztam – Nincs jó hangom, és a dalokat sem ismerem!

Egy darabig nyösztettek, de mikor látták, hogy nem fogok kötélnek állni, rám hagyták. Inkább csak beszélgettem Yunhoval, és Lexa-val, akik tényleg nagyon kedvesek voltak. Heo, JJ, és a többiek is becsatlakoztak. Mikor mindenki megunta az éneklést, visszaültek az asztalhoz. Egyszer csak Heo felhozta a számomra tabunak számító pasi témát.

-        Min Ha! Hogy állsz a pasikkal?

-        Neki biztos JJ jön be! – kezdte Micky a cinikus hangján – Nézz csak rájuk!

-        Mi csak barátok vagyunk, akik sok éve nem látták egymást! – hárított JJ.

-        Nem szeretnék a pasikról beszélni! – mondtam szomorkodva, és lehúztam egy pohár sojut.

-        De naa!!! Lécci! Unnie! – kíváncsiskodott Heo.

-        Nem egy kedvenc témám!

-        De tényleg! Van pasid? – kíváncsiskodtak a többiek is.

-        Nincs, de… de tényleg nem szeretnék erről beszélni!

Lehúztam még egy pohárral, és még eggyel. Már nem is számoltam, hogy mennyit ittam. Kezdtem ideges lenni. Már a téma gondolata is az idegeimet tudja tépkedni.

-        Hagyjátok már! – szólalt meg Micky – Apuci pici kedvencének biztos összetörték a szívét.

Ettől nagyon besokalltam. Hirtelen elvesztettem az önuralmam. Kidurrant a lufi, és könnyes szemmel rájuk, pontosabban Mickyre zúdítottam mindent.

-        Nekem ebből elegem van. – felálltam, és megfogtam a táskám, hogy induljak kifelé. – Nekem nincs szükségem arra, hogy folyton beszólogass! Ha nem vagyok szimpi… oké, nem érdekel! Nem várom el, hogy mindenki szeressen! De ha fogalmad sincs a dolgokról, akkor inkább maradj csendben!

-        Most mi van? Én csak… – folytatta volna Micyk.

-        Meg akarsz ismerni? Jó elmondom! Anyám hét éves koromban, rákban meghalt. Ezután egy olyan országba költöztünk, ami a világ másik felén van, és még a létezéséről sem hallottam korábban. A bátyámat lelőtték, amikor 14 voltam. Két évig tartott, mire apámat sikerült kihúznom az alkoholizmusból…Tudni akarsz még többet?

-        Én… - makogott.

-        Az első jó dolog, ami ott történt velem, hogy a suli legmenőbb sráca, akibe totál bele voltam zúgva, randira hívott.

Ekkor már szinte vízeséshez hasonlított a szememből kicsorduló könnymennyiség.

-        Hitegetett, hogy milyen szép vagyok, meg minden, és hogy nem baj, hogy 17 évesen még felkészületlen vagyok, ő várni fog, amíg kész leszek rá. Aztán egy nap, elpattant valami a fejében, és… és… rám vetette magát… és… megerőszakolt.

Hangom elcsuklott. Szinte nem láttam semmit, úgy elhomályosodott minden. Azt azért még láttam, hogy a csapat arcáról lefagyott a mosoly, illetve azt, hogy hol van az ajtó. Kettőt lassan hátra léptem, majd kiszaladtam az ajtón.

-        Min Ha! – kiáltott utánam JJ, mikor észhez tért a hallottak után.

Utánam szaladt, és az aulában utolért, ahol egy szófára támaszkodva zokogtam.

-        Min Ha!

JJ a hátamra tette a kezét. Megfordultam, és hogy ne lássa az arcom, gyorsan a mellkasára borultam. Annyira kiborultam a szobában, hogy közben megszegtem apámnak tett ígéretem, és jóval több, mint 5 pohár sojut ittam meg. Ennek hatására JJ karjaiba hullottam eszméletlenül. Ez után már csak arra emlékszem, hogy a hotelszobában, egy meleg kéz simogatását érzem az arcomon. JJ feküdt velem szemben.

Érkezés

Úr Isten! Egy óra múlva leszállunk. De izgulok! Már 16 éve nem találkoztam JJ-vel személyesen. Vajon hogy köszöntsem? Meghajlással, ahogy Koreában illik? Vagy kézfogással? Esetleg egy puszival, ahogy a brazilok szokták? Áhhhh. Összezavarom saját magam…

Az út utolsó órájában majdnem tövig rágtam a körmöm az idegességtől, majd mikor leszálltunk a gépről, és átszálltunk a buszra, ami bevitt minket a terminálra, a kellemes, hajnali, friss koreai levegőt beszívva teljesen megnyugodtam. Gyerekkori emlékek tömkelegei támadtak meg. Olyanok is, amiket már rég elfelejtettem.

Ahogy megkaptam a bőröndöm, egyenesen a kijárat felé indultam. Még egy utolsó ellenőrzésen átmentem. Azon túljutva már csak a kapu volt hátra. Ahogy kinyílt az ajtó, a hatalmas tömeget kémlelve kerestem JJ-t. Sehol nem láttam, akkora volt a tömeg. Hirtelen azt hittem, hogy nem jött ki, vagy, hogy annyira béna vagyok, hogy nem ismerem meg. Egy nagyobb lánycsapatra lettem figyelmes, akik kört alkotva sikongattak. Kicsit távolabbról kémleltem, hogy mi folyik ott.

Már vagy egy perce kémleltem a tömeget, mikor végre megláttam, hogy mi történik. Hát nem JJ volt középen? Szegényt, ahogy felismerték, letámadták a rajongók. Ő is, akár csak én, próbált megtalálni, de a lányok feltartották. Mikor megláttam, abban a pillanatban ő is felnézett, és tekintetünk találkozott.

-     Min Ha!... Bocs lányok! – tolta arrébb a lányokat, hogy kijusson a körből. – Min Ha!

-     JJ! – kiáltottam hatalmas mosollyal az arcomon.

Valahogy kipaszírozta magát a lányok közül, és szinte futott hozzám. Én is elengedtem a bőröndjeim, és gyors léptekkel megindultam felé. A nyakába ugrottam, ő pedig átölelt, felemelt, és elkezdett körbe-körbe forgolódni.

-     Úgy hiányoztál!

-     Te is nekem! Mutasd magad! – letett, megfogta a kezeim, és széttárta. – Hogy megnőttél! Istenem! Felnőtt nő lett belőled!

Végigmért, majd hatalmas mosollyal az arcán újra átölelt. Annyira örültem, hogy látom, hogy még a könnyem is kicsordult. A lányok csak lestek, hogy ki vagyok, és miért ölelgetem JJ-t. Már kezdtek sugdolózni, hogy a barátnője vagyok, meg hasonló butaságokat.

-     Gyere! Kivettem neked egy szobát egy hozzánk közeli hotelben. A kocsim itt áll a bejáratnál! Elviszlek!

Megfogta a kezem, és a bőröndömet, és elkísért az autóig.

-     Te jó ég! El sem hiszem, hogy már tizennégy éve nem találkoztunk.

-     Tizenhat! – javítottam ki.

-     Tizenhat? Akkor meg főleg! Hogy rohan az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy az udvaron játszadoztunk. Tényleg! Édesapád hogy van?

-     Jól! Keményen dolgozik, és semmi szabadideje nincs, de egészséges. Bár, jó volna, ha végre találna magának valakit. A szüleid, és a testvéreid hogy vannak?

-     Ők is jól vannak! A nővéreim közül többen már megházasodtak.

-     És te? – néztem rá kérdő tekintettel.

-     Még nem. De most már itt lenne az ideje. Anyám is folyton nyaggat, hogy mikor viszek neki unokát. – elkezdte forgatni a szemeit.

-     És kiszemelt áldozat? – folytattam a kíváncsiskodást.

-     Hát, az éppen akad. Nemrég megismertem egy nagyon kedves, csinos lányt. Még csak egyszer találkoztam vele, de jót elbeszélgettünk. Ma este találkozok vele. Tényleg! Este lesz egy kisebb összejövetel. Ott lesznek a csapattagok, meg néhány ismerős. Bemutatlak nekik! Ugye eljössz?

-     Huhh. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan beleviszel az éjszakai életbe, de benne vagyok! Ma úgy sem kell még dolgoznom. Örömmel megismerném a barátaidat!

-     Itt is vagyunk!

Lehúzta az autót egy magas, gyönyörű épület előtt.

-     Ebben a hotelben vettem ki neked szobát!

Bekísért. Még a csomagomat is cipelte. A portán segített becsekkolni, és felkísért egész a szobáig.

-     Én kb. negyedórányi sétára lakom innen. Este kilencre érted jövök, és majd bemutatlak mindenkinek! Addig pihend ki magad! Hosszú estére számíthatsz! – nevetett.

-     Jó! Már alig várom!

-     Ha bármi baj van, itt a számom! Nyugodtan hívj fel bármikor! – kezembe nyomott egy cetlit. – Jó pihenést! Szia!

-     Köszönök mindent! – adtam egy puszit az arcára. – Szia!

Miután elköszöntünk egymástól, kicsomagoltam, és ledőltem pihenni. Déltájt felkeltem, és megebédeltem. Elmentem sétálni a környéken. Fogtam egy taxit, és elvitettem magam a régi házunkhoz. Egy fiatal család lakott benne. Kedvesek voltak, még azt is megengedték, hogy bemenjek körbenézni. Megint elkezdtem emlékezni. Átmentem a szomszédba is, de JJ családja sem lakott már ott.

Mikor végeztem, visszamentem a hotelbe, megmosakodtam, és elkezdtem készülődni az estére. Kicsit tartottam attól, hogy vajon mit fognak gondolni rólam a barátai. Féltem, hogy kinevetnek majd a béna akcentusom miatt, vagy attól, hogy elég visszahúzódó vagyok. Általában nem vagyok valami nyitott az első találkozások alkalmával. Na mindegy, majd kiderül! 

JJ, pár perccel kilenc után meg is érkezett. Restellte a késést, de megnyugtattam, hogy felesleges emiatt idegeskednie. Kocsival elvitt a „tetthelyre”. Nagyon ideges voltam, és rám jött a szokásos szorongás is.

Nah, majd kiderül, hogy alakul az első estém Koreában.

Annyeong ^ ^

Annyeong ^^ 
Hadd mutatkozzak be ^^ A nevem Lexa Kim. 23 éves vagyok és egy kis cégnél dolgozok mint főnök helyettes. Szeretek ott dolgozni, mert nyugis, és pont nekem való. Igaz, hogy a főnök most bővítést tervez egy divat céggel amit én fogok vezetni. Már alig várom. Na de térjünk vissza rám. Már két hónapja vagyok Kim Junsu vagy ahogy én ismertem meg Xiah Junsu barátnője. Az unokahúgom volt itt Angliából és rángatott el minden kedvenc bandájának a koncertjére. Azóta nekem is van pár kedvencem XD Junsuval az egyik koncertje után találkoztam. Kint vártam volna  Ambert a parkolóban, de amikor elindultam a kocsimhoz, kitört a cipőm sarka, és ahogy dőltem hátra mert kiment a bokám  valaki elkapott. Ő volt az. Ő is a kocsijához tartott. Amúgy a sarkam azért tört el, mert beakadt egy résbe.
Megköszöntem de mivel nem tudtam mozdítani a lábam, kézben vitt a kocsimhoz. Amber kicsit se kapott fangörcsöt amikor meglátta.  XD Ott visított mint egy fába szorult féreg, mire hozzá vágtam a cipőm. Abba is hagyta. Azóta nagyon jóban vannak Junsuval. ^^ Nyáron megint ki jön hozzám, és itt fogja tartani a 19-dik szülinapját. Ha jól emlékszem akkor azt mondta, hogy pont aznap lesz amikor egy B.A.P koncert lesz, szóval rendeltem is két jegyet rá. ^^ 
Ja igen, Junsuval úgy jöttem össze, hogy Ő párszor meglátogatott, amikor otthon voltam a gipszes bokámmal. Rá három hétre pedig megcsókolt. Soha nem felejtem el. Épp vacsit csináltunk, mert már állandó vendég volt nálam, így mindig volt kinek főzni, amikor megfogta a kezem, maga felé fordított és se szó se beszéd lekapott. Először meglepődtem és nem viszonoztam, amitől Ő visszalépet, mert azt hitte nekem nem jön be, de gyorsan kapcsoltam és visszahúztam. Rá mosolyogtam majd pipiskedve -magasabb nálam -, megcsókoltam. 
És ma bemutat a barátainak. X.x Kicsit félek x.x És ha nem fogok tetszeni nekik? 
Lazára vettem a figurát. Egy piros fehér kockás inget és egy farmert vettem fel. Bordó hajamat felkötöttem kék szemeimet amit annyira szeret Junsu csak kihúztam és egy kis tussal dúsra varázsoltam a pilláim. Na de csengetek, ez biztos Ő, szóval megyek. 
Puszi Lexa ♥♥

Olá!!

Üdvözlök Mindenkit! A nevem Min Ha. Két hónap múlva töltöm a 24-et. Koreában születtem, és egészen hét éves koromig ott éltem. A szomszédságunkban lakott egy fiú, JaeJoong, aki három és fél évvel idősebb nálam. Imádtuk egymást. Sűve-főve együtt voltunk. Óvoda, és iskola után állandóan együtt játszottunk a közeli játszótéren, vagy egymás lakásán. A szüleink is jó barátok voltak. JJ-vel folyton táncoltunk, meg énekeltünk. Persze mindig azzal cikizett, hogy milyen kislányos hangom van, meg hogy nem is tudok énekelni, inkább csak táncoljak, mert a port jobban viseli. J

Volt egy bátyám, JJ vele is nagyon jóban volt. Majdnem egyidősek voltak, és amikor JJ nem táncolt, akkor vele focizott az udvaron. Egészen addig ment ez így, amíg édesanyánk meghalt. Apánk lelkileg összetört, én pedig kicsi voltam ahhoz, hogy felfogjam az eseményeket. Ekkor költöztünk Brazíliába. A bátyám ezt követően rengeteget veszekedett apánkkal, és sosem hallgatott rá. Sajnos rám sem. Tizenhét éves volt, amikor rossz társaságba keveredett. A városnak olyan részeire ment, ahol rendszeresek voltak a bandaháborúk. Egyik nap, miután ismét veszekedett édesapánkkal, felpattant az asztaltól, és elment. Akkor láttuk őt utoljára élve. A banda, amelyikbe ő is benne volt, összetűzésbe keveredett egy másikkal, és lövöldözni kezdtek. A bátyám, és másik tizenkét embert lőttek le akkor.

JJ-vel tartottam a kapcsolatot, és évente többször is váltottunk leveleket, és e-maileket. Tőlem tudta meg bátyám halálát is. Nagyon nehezen viselte. Akár csak én. Hetekig alig ettem, nem aludtam, és semmihez nem volt kedvem. Apám is az italhoz nyúlt vigasztalást keresve. Akkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom a táncot és az éneklést. Rá sem bírtam nézni a kottákra. Néhány hónap után már fel sem tűnt a zene hiánya. A pasikkal sem foglalkoztam sokáig. A középsuliban volt egy srác, akibe totál bele voltam zúgva. Jártunk is, és elég komoly volt a kapcsolatunk. Legalábbis én azt hittem. Ő csak kihasznált, ami még rontott az addig sem túl rózsás hozzáállásomon az élethez. Nagyon rosszul esett, ahogy bánt velem, így inkább a tanulásba fojtottam bánatom, ami szinte szokásommá vált az évek alatt. Akkoriban megszakadt a kapcsolatom JJ-vel.

Mostanra mindketten nagyon elfoglaltak lettünk. Én apám cégének pénzügyeit és egyéb nyavajáit intézem, mellette nyelveket tanulok, és esti iskolában rajzolni tanulok. A rajz az egyetlen, ami gyötrelmes életembe fényt visz. Még ha csak egy kicsi, homályos fénycsóvácska is.

JJ már elég korán egy világhírű popbanda tagja lett. Négy másik fiúval alkotnak egy jó kis csapatot. Amióta összeálltak, mint DBSK, azóta követem az életútját. Sajnos nem sok szabadidőm akad, de azért igyekszem naprakész lenni a csapat működését illetően.

JJ a legidősebb közülük, de nem vállalta a leader szerepet – amit meg is tudok érteni –, ezért a korban következő kapta meg ezt a státuszt. Őt Yunho-nak hívják. Gyönyörű arca van, dögös, és szuperjól táncol. Bár kicsit beképzeltnek tűnik elsőre. YooChun, a középső, akit sokan csak Mickynek hívnak. Az ő énekhangját nem annyira szeretem, és néha nagyon hamisan énekel. Viszont nagyon jó színész. A videók, és interjúk alapján egy eléggé unszimpatikus srác. Azért sajnálom is, mert szegénynek nehéz életet adott a sors. Őt követi Junsu, aki egy cukorfalat, egyedi hanggal megáldva. Changmin, az ötödik, sokkal fiatalabb a többieknél. Fiatal kora ellenére ő már házas. Nagyon korán bekötötték a fejét. Ő is szuper táncos, és nagyon jól énekel. A csapatban ő a legmagasabb, és létrára kellene állnom, hogy a szemébe tudjak nézni. Hahaha.

Apám terjeszkedni próbál a céggel, és engem küldött, hogy mérjem fel neki a koreai piacot. Nagyon szeretem apámat, de utálok a cégénél dolgozni. Olyan fafejű embereket alkalmaz, hogy az valami hihetetlen. Apám csinál mindent, de túl gyenge ahhoz, hogy bárkit is kirúgjon az állásából. Ha ő nem lenne, akkor a cég már apró darabokra hullott volna. Én is csak azért segítek neki, hogy legalább egy értelmesnek mondható ember legyen mellette.

Ezzel a terjeszkedési tervvel lehetőségem akadt, hogy végre visszautazzak szülőföldemre, és újra lássam JJ-t. Már írtam is neki, hogy a napokban érkezek meg a fővárosba. Megígérte, hogy kijön elém a reptérre. Még egy szobát is vett ki nekem egy hotelben. Mindenben segített, ami az odaérkezésemet, és ott tartózkodásomat segítheti. Még azt is megígérte, hogy bemutat a csapattagoknak, és a barátainak.

Jó lesz végre viszont látni őt, és családját. Sok jó reményt fűzök a néhány hónapos koreai tartózkodásomhoz.