Az estély

Te jó ég! Iszonyatosan fáradt vagyok… Egész héten megállás nélkül jártam a ruhaszalonokat, divatcégeket, és áruházakat. Már alig állok a lábamon. Nincs időm enni, vagy aludni. Se baj, már nagyon vártam a mai estét, úgyhogy elő kell kapnom a tartalékelemeket. Végre, életem első koreai estélyén fogok részt venni az este!

Gyorsan kicsíptem magam, és a legszebb estélyi ruhámat vettem fel. Miután kész lettem, hívattam egy taxit, és elvitettem magam a szöuli galériába, ahol a galéria új igazgatójának beiktatását ünnepelték.

Nem tudtam, hogy mire számítsak, hisz senkit nem ismertem a meghívottak közül. Szerencsére nem vagyok egy elveszett lány, és nem szokásom foglalkozni ilyen bagatel dolgokkal. Egyszerűen csak elvegyülök a tömeg között… Legalábbis ez volt a terv. Mikor odaértem, már nagy volt a tömeg. Szebbnél-szebb öltözetek, és hatalmas zsivaj volt. Lekaptam gyorsan egy üveg pezsgőt a pincér tálcájáról, és a fal felé sétáltam, ahonnan szinte mindenkit lehetett látni.

Egy pillanatra elbambultam, amikor egy kellemes kinézetű, középkorú férfi állt meg mellettem, és megszólított.

-        Jó estét! Ha nem tévedek, Ön Min Ha Kisasszony!

-        Igen, az volnék! És Ön…?

-        A nevem Park Jong Ho!

-        Áhh! A galéria új igazgatója! Örvendek! És gratulálok a kinevezéséhez! De ha szabad érdeklődnöm, honnan ismer?

-        A Kisasszony édesanyja, és édesapja, Park Lee Suk, nagyon kedves barátaim voltak!

-        Ön ismerte anyámat?

-        Még a főiskoláról! Mindhárman egy osztályba jártunk, aztán ők összeházasodtak, én pedig külföldre mentem továbbtanulni. Megrendített az édesanyja halálhíre. Sokáig nem tudtam felvenni a kapcsolatot Lee Suk-kal, de pár éve végre sikerült. Ő mondta, hogy ma itt lesz! Remélem…

-        Jong Ho Ajussi!! – hallatszott egy ismerős hang a hátam mögül.

-        Áhh, YooChun! De jó, hogy itt vagy! Hagy mutassalak be Min Ha Kisasszonynak!

-        Te itt? – nézett rám kérdőn.

-        Nocsak, te ismered a Kisasszonyt?

-        JaeJoong gyerekkori barátja! Egy hete találkoztunk egy vacsorán.

-        Tényleg? Milyen kicsi a világ! Bocsásson meg, de beszédet kell tartanom.

-        YooChun! Beszélgess a Kisasszonnyal! – nézett rá célzó szemekkel, majd elment.

-        Honnan ismered Jong Ho Ajusshit? – kérdezte Micky.

-        Most találkoztunk. Park Úr, a szüleim régi ismerőse!

-        Nahát! Nem gondoltam volna.

-        És ha szabad érdeklődnöm, köztetek milyen kapcsolat van?

-        Apám legidősebb unokatestvére.

-        Értem!

Ennyiben is maradtunk. Csendben végighallgattuk Park Úr beszédét, majd tovább néztem a táncoló párokat, és a szebbnél-szebb ruhakollekciókat. Egymás mellett álltunk szótlanul. Néha belekortyoltam a pezsgőbe.

-        Mond! Nincs ked… - fordult felém Micky.

-        Nézd! Nem kell itt jópofizni! Én is tudom, és te is tudod, hogy kölcsönösen utáljuk egymást. Ami nem megy, azt ne erőltessük!

Ezzel otthagytam. 

A terem kijárata felé vettem az irányt, amikor egy másik, Park Úrhoz hasonló korú, kedves férfi megszólított.

-        Agasshi! Ne haragudjon, hogy csak így megszólítom! De olyan ismerős nekem! Nem találkoztunk már valahol?

-        Nem hiszem! A névmemóriám ugyan borzasztó, de az arcokat nagyon jól meg tudom jegyezni!

-        Akkor bizonyára csak hasonlít valakire, akit már láttam korábban. Vagy csak a gyönyörűsége babonázott meg, és hitette el velem, hogy ismerjük egymást!

-        Bizonyára!

-        Azért engedje meg, hogy bemutatkozzam! A nevem Jang Min Won, a Black Diamond divatcég vezérigazgatója vagyok!  Itt a névjegyem!

-        Én Park Min Ha vagyok! – én is adtam neki egy névjegyet.

-        Ön ugye nem idevalósi?

-        Itt születtem, de kiskorom óta külföldön éltem. Egy hete érkeztem az országba!

-        Éreztem! Egy enyhe, kissé pajkos akcentust érzek a beszédén! Mondja! Volna kedve meginni velem egy pezsgőt?

-        Miért is ne?

Lekapott egy pincér tálcájáról két pohár pezsgőt, és az egyiket a kezembe adta. Koccintáshoz emelte a poharát, és megszólalt!

-        Az Ön bájára!

Nem szóltam semmit, csak elpirultam, és gyengéden összekoccintottam a poharam az övével.

Hosszasan elbeszélgettünk, és kiderült, hogy terjeszkedni akar a cégével, és épp titkárnőt keres, mert az előzője kilépett. Felajánlotta nekem az állást, de én udvariasan visszautasítottam, mondván, hogy apám cégénél vagyok alkalmazott. Még az is kiderült a beszélgetésünk alatt, hogy apám a Black Diamonddal akar szerződést kötni. A férfi végig nagyon kedves, és figyelmes volt. Látszott rajta, hogy ért a nőkhöz, de nem lépte át azt a bizonyos határt.

Mikor már nagyon későre járt, és már fáradt voltam, elnézést kértem, és elindultam a kijárat felé. Kedves volt, mert még a taxit is megvárta velem.

-        Ha mégis úgy döntene, hogy elvállalja az állást, vagy bármi más ügyben, nyugodtan keressen fel! Örömmel látom bármikor!

Illedelmesen kezet csókolt, majd kinyitotta előttem a taxi ajtaját. Én beszálltam, és hazavitettem magam a hotelbe. Olyan kimerült voltam, hogy csak gyorsan ledobtam magamról a ruhát, lemostam a nagyja sminket és egy szál fehérneműben beestem az ágyba. Úgy aludtam, mint akit fejbe vágtak.