Olá!!

Üdvözlök Mindenkit! A nevem Min Ha. Két hónap múlva töltöm a 24-et. Koreában születtem, és egészen hét éves koromig ott éltem. A szomszédságunkban lakott egy fiú, JaeJoong, aki három és fél évvel idősebb nálam. Imádtuk egymást. Sűve-főve együtt voltunk. Óvoda, és iskola után állandóan együtt játszottunk a közeli játszótéren, vagy egymás lakásán. A szüleink is jó barátok voltak. JJ-vel folyton táncoltunk, meg énekeltünk. Persze mindig azzal cikizett, hogy milyen kislányos hangom van, meg hogy nem is tudok énekelni, inkább csak táncoljak, mert a port jobban viseli. J

Volt egy bátyám, JJ vele is nagyon jóban volt. Majdnem egyidősek voltak, és amikor JJ nem táncolt, akkor vele focizott az udvaron. Egészen addig ment ez így, amíg édesanyánk meghalt. Apánk lelkileg összetört, én pedig kicsi voltam ahhoz, hogy felfogjam az eseményeket. Ekkor költöztünk Brazíliába. A bátyám ezt követően rengeteget veszekedett apánkkal, és sosem hallgatott rá. Sajnos rám sem. Tizenhét éves volt, amikor rossz társaságba keveredett. A városnak olyan részeire ment, ahol rendszeresek voltak a bandaháborúk. Egyik nap, miután ismét veszekedett édesapánkkal, felpattant az asztaltól, és elment. Akkor láttuk őt utoljára élve. A banda, amelyikbe ő is benne volt, összetűzésbe keveredett egy másikkal, és lövöldözni kezdtek. A bátyám, és másik tizenkét embert lőttek le akkor.

JJ-vel tartottam a kapcsolatot, és évente többször is váltottunk leveleket, és e-maileket. Tőlem tudta meg bátyám halálát is. Nagyon nehezen viselte. Akár csak én. Hetekig alig ettem, nem aludtam, és semmihez nem volt kedvem. Apám is az italhoz nyúlt vigasztalást keresve. Akkor döntöttem úgy, hogy abbahagyom a táncot és az éneklést. Rá sem bírtam nézni a kottákra. Néhány hónap után már fel sem tűnt a zene hiánya. A pasikkal sem foglalkoztam sokáig. A középsuliban volt egy srác, akibe totál bele voltam zúgva. Jártunk is, és elég komoly volt a kapcsolatunk. Legalábbis én azt hittem. Ő csak kihasznált, ami még rontott az addig sem túl rózsás hozzáállásomon az élethez. Nagyon rosszul esett, ahogy bánt velem, így inkább a tanulásba fojtottam bánatom, ami szinte szokásommá vált az évek alatt. Akkoriban megszakadt a kapcsolatom JJ-vel.

Mostanra mindketten nagyon elfoglaltak lettünk. Én apám cégének pénzügyeit és egyéb nyavajáit intézem, mellette nyelveket tanulok, és esti iskolában rajzolni tanulok. A rajz az egyetlen, ami gyötrelmes életembe fényt visz. Még ha csak egy kicsi, homályos fénycsóvácska is.

JJ már elég korán egy világhírű popbanda tagja lett. Négy másik fiúval alkotnak egy jó kis csapatot. Amióta összeálltak, mint DBSK, azóta követem az életútját. Sajnos nem sok szabadidőm akad, de azért igyekszem naprakész lenni a csapat működését illetően.

JJ a legidősebb közülük, de nem vállalta a leader szerepet – amit meg is tudok érteni –, ezért a korban következő kapta meg ezt a státuszt. Őt Yunho-nak hívják. Gyönyörű arca van, dögös, és szuperjól táncol. Bár kicsit beképzeltnek tűnik elsőre. YooChun, a középső, akit sokan csak Mickynek hívnak. Az ő énekhangját nem annyira szeretem, és néha nagyon hamisan énekel. Viszont nagyon jó színész. A videók, és interjúk alapján egy eléggé unszimpatikus srác. Azért sajnálom is, mert szegénynek nehéz életet adott a sors. Őt követi Junsu, aki egy cukorfalat, egyedi hanggal megáldva. Changmin, az ötödik, sokkal fiatalabb a többieknél. Fiatal kora ellenére ő már házas. Nagyon korán bekötötték a fejét. Ő is szuper táncos, és nagyon jól énekel. A csapatban ő a legmagasabb, és létrára kellene állnom, hogy a szemébe tudjak nézni. Hahaha.

Apám terjeszkedni próbál a céggel, és engem küldött, hogy mérjem fel neki a koreai piacot. Nagyon szeretem apámat, de utálok a cégénél dolgozni. Olyan fafejű embereket alkalmaz, hogy az valami hihetetlen. Apám csinál mindent, de túl gyenge ahhoz, hogy bárkit is kirúgjon az állásából. Ha ő nem lenne, akkor a cég már apró darabokra hullott volna. Én is csak azért segítek neki, hogy legalább egy értelmesnek mondható ember legyen mellette.

Ezzel a terjeszkedési tervvel lehetőségem akadt, hogy végre visszautazzak szülőföldemre, és újra lássam JJ-t. Már írtam is neki, hogy a napokban érkezek meg a fővárosba. Megígérte, hogy kijön elém a reptérre. Még egy szobát is vett ki nekem egy hotelben. Mindenben segített, ami az odaérkezésemet, és ott tartózkodásomat segítheti. Még azt is megígérte, hogy bemutat a csapattagoknak, és a barátainak.

Jó lesz végre viszont látni őt, és családját. Sok jó reményt fűzök a néhány hónapos koreai tartózkodásomhoz.