Érkezés

Úr Isten! Egy óra múlva leszállunk. De izgulok! Már 16 éve nem találkoztam JJ-vel személyesen. Vajon hogy köszöntsem? Meghajlással, ahogy Koreában illik? Vagy kézfogással? Esetleg egy puszival, ahogy a brazilok szokták? Áhhhh. Összezavarom saját magam…

Az út utolsó órájában majdnem tövig rágtam a körmöm az idegességtől, majd mikor leszálltunk a gépről, és átszálltunk a buszra, ami bevitt minket a terminálra, a kellemes, hajnali, friss koreai levegőt beszívva teljesen megnyugodtam. Gyerekkori emlékek tömkelegei támadtak meg. Olyanok is, amiket már rég elfelejtettem.

Ahogy megkaptam a bőröndöm, egyenesen a kijárat felé indultam. Még egy utolsó ellenőrzésen átmentem. Azon túljutva már csak a kapu volt hátra. Ahogy kinyílt az ajtó, a hatalmas tömeget kémlelve kerestem JJ-t. Sehol nem láttam, akkora volt a tömeg. Hirtelen azt hittem, hogy nem jött ki, vagy, hogy annyira béna vagyok, hogy nem ismerem meg. Egy nagyobb lánycsapatra lettem figyelmes, akik kört alkotva sikongattak. Kicsit távolabbról kémleltem, hogy mi folyik ott.

Már vagy egy perce kémleltem a tömeget, mikor végre megláttam, hogy mi történik. Hát nem JJ volt középen? Szegényt, ahogy felismerték, letámadták a rajongók. Ő is, akár csak én, próbált megtalálni, de a lányok feltartották. Mikor megláttam, abban a pillanatban ő is felnézett, és tekintetünk találkozott.

-     Min Ha!... Bocs lányok! – tolta arrébb a lányokat, hogy kijusson a körből. – Min Ha!

-     JJ! – kiáltottam hatalmas mosollyal az arcomon.

Valahogy kipaszírozta magát a lányok közül, és szinte futott hozzám. Én is elengedtem a bőröndjeim, és gyors léptekkel megindultam felé. A nyakába ugrottam, ő pedig átölelt, felemelt, és elkezdett körbe-körbe forgolódni.

-     Úgy hiányoztál!

-     Te is nekem! Mutasd magad! – letett, megfogta a kezeim, és széttárta. – Hogy megnőttél! Istenem! Felnőtt nő lett belőled!

Végigmért, majd hatalmas mosollyal az arcán újra átölelt. Annyira örültem, hogy látom, hogy még a könnyem is kicsordult. A lányok csak lestek, hogy ki vagyok, és miért ölelgetem JJ-t. Már kezdtek sugdolózni, hogy a barátnője vagyok, meg hasonló butaságokat.

-     Gyere! Kivettem neked egy szobát egy hozzánk közeli hotelben. A kocsim itt áll a bejáratnál! Elviszlek!

Megfogta a kezem, és a bőröndömet, és elkísért az autóig.

-     Te jó ég! El sem hiszem, hogy már tizennégy éve nem találkoztunk.

-     Tizenhat! – javítottam ki.

-     Tizenhat? Akkor meg főleg! Hogy rohan az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy az udvaron játszadoztunk. Tényleg! Édesapád hogy van?

-     Jól! Keményen dolgozik, és semmi szabadideje nincs, de egészséges. Bár, jó volna, ha végre találna magának valakit. A szüleid, és a testvéreid hogy vannak?

-     Ők is jól vannak! A nővéreim közül többen már megházasodtak.

-     És te? – néztem rá kérdő tekintettel.

-     Még nem. De most már itt lenne az ideje. Anyám is folyton nyaggat, hogy mikor viszek neki unokát. – elkezdte forgatni a szemeit.

-     És kiszemelt áldozat? – folytattam a kíváncsiskodást.

-     Hát, az éppen akad. Nemrég megismertem egy nagyon kedves, csinos lányt. Még csak egyszer találkoztam vele, de jót elbeszélgettünk. Ma este találkozok vele. Tényleg! Este lesz egy kisebb összejövetel. Ott lesznek a csapattagok, meg néhány ismerős. Bemutatlak nekik! Ugye eljössz?

-     Huhh. Nem gondoltam, hogy ilyen gyorsan beleviszel az éjszakai életbe, de benne vagyok! Ma úgy sem kell még dolgoznom. Örömmel megismerném a barátaidat!

-     Itt is vagyunk!

Lehúzta az autót egy magas, gyönyörű épület előtt.

-     Ebben a hotelben vettem ki neked szobát!

Bekísért. Még a csomagomat is cipelte. A portán segített becsekkolni, és felkísért egész a szobáig.

-     Én kb. negyedórányi sétára lakom innen. Este kilencre érted jövök, és majd bemutatlak mindenkinek! Addig pihend ki magad! Hosszú estére számíthatsz! – nevetett.

-     Jó! Már alig várom!

-     Ha bármi baj van, itt a számom! Nyugodtan hívj fel bármikor! – kezembe nyomott egy cetlit. – Jó pihenést! Szia!

-     Köszönök mindent! – adtam egy puszit az arcára. – Szia!

Miután elköszöntünk egymástól, kicsomagoltam, és ledőltem pihenni. Déltájt felkeltem, és megebédeltem. Elmentem sétálni a környéken. Fogtam egy taxit, és elvitettem magam a régi házunkhoz. Egy fiatal család lakott benne. Kedvesek voltak, még azt is megengedték, hogy bemenjek körbenézni. Megint elkezdtem emlékezni. Átmentem a szomszédba is, de JJ családja sem lakott már ott.

Mikor végeztem, visszamentem a hotelbe, megmosakodtam, és elkezdtem készülődni az estére. Kicsit tartottam attól, hogy vajon mit fognak gondolni rólam a barátai. Féltem, hogy kinevetnek majd a béna akcentusom miatt, vagy attól, hogy elég visszahúzódó vagyok. Általában nem vagyok valami nyitott az első találkozások alkalmával. Na mindegy, majd kiderül! 

JJ, pár perccel kilenc után meg is érkezett. Restellte a késést, de megnyugtattam, hogy felesleges emiatt idegeskednie. Kocsival elvitt a „tetthelyre”. Nagyon ideges voltam, és rám jött a szokásos szorongás is.

Nah, majd kiderül, hogy alakul az első estém Koreában.